Bútorfestő Népi Iparművész, Szakoktató
Eredeti végzettségem alkalmazott grafikus, melynek mai munkám során is igen jó hasznát veszem. Legjelentősebb mesterem Erdős János, festő- és grafikusművész.
1994 óta foglalkozom bútorfestéssel, melyet Hartán, Himpelmann Péter, bútorfestő Népművészet Mesterénél és Mátész Miklós, diósberényi festő-asztalosnál tanultam.
Munkáimra alapvetően két vonal jellemző: egyrészt a tradícionális népi bútorfestés, másrészt a régi füveskönyvek világa.
A Tolna megyei családi környezetben -Diósberényen és Hőgyészen-, a hagyomány tisztelete természetes volt, melyet a pécsi diákévek alatt Szatyor Győző, tanárom még tovább mélyített. A mindennapok hagyományának felismerése számomra Tarján Gábor magyarlukafai táboraiban kezdődött, ahol megismerhettem a Nomád Nemzedék számos kulcsfiguráját. Heti látogatója voltam Andrásfalvy Bertalan Guzsalyas-körének, melynek során az ott kapott útravaló egy életen át kitart számomra.
Munkám többségét a templomkazetta-festés teszi ki, melyhez évtizedek óta sok-sok anyagot gyűjtöttem. Tizenkilenc éve szervezem a bútorfestő táboromat, melynek alkalmával, összefogom a Kárpát-medence bútorfestőit. Hiszek a közösségi munkában, s, ha ezt egy azonos gondolkodású szakmacsoport végzi egy másik társadalmi réteg számára, az igazán jó érzés mindnyájunknak.
A Hagyományok Háza bútorfestő képzésének tananyagát 2013-ban dolgoztam ki, s az akkreditálása után ma már gyakorlati oktatója is vagyok. Eddig több, mint 300 főnek adtam át szervezett keretek között tudásomat. 2025-ben a 16. általam összefogott és tervezett mennyezetet adtuk át.
2007 óta vezetem az Iharos Népművészeti Egyesületet (jelenleg 80 alkotóval), mely élő, sikeres szakmai kapcsolatot folytat számos hazai szövetséggel, a hagyományokat szemelőtt tartó intézménnyel.
Elismeréseim között tudhatom az Ezüst Érdemkeresztet (2024), az MMA Erdélyi Zsuzsanna díját (2024), a Pest Vármegye Népművészetéért díjat(2023), a Király Zsiga díjat (2016), a Tárnok Díszpolgára címet (2019) is.
