Erdélyi Zsuzsanna-díjas néprajzkutató, történész

Szentendrén élő tudós néprajzkutató és történész. A baranyai Hegyháton született, az Ormánságban nevelkedett, a gimnáziumot Pécsett, egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte. A pécsi Janus Pannonius Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum, a budapesti Néprajzi Múzeum és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum kurátoraként dolgozott. Az MTA doktora.

Szerteágazó tudományos kutatásait huszonhárom szerzői könyvben és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Dél-Dunántúl tájegységének létrehozásában összegezte.

Fontosabb monográfiái: A parasztház története a Dél-Dunántúlon (1991), Az ágy és az alvás története (2002), A Dél-Dunántúl festett templomai tizenegy kötetben (2007–2018), Díszágyak és bútorfestő központok a Duna mentén (2022), A festett népi bútor. A dunai stíluskör és Komárom (2022). Megjelenés előtt: A kép mögött. Hogyan épült a szentendrei Skanzen?

Iskolai tanulmányok, tudományos fokozatok

1960–1964: Janus Pannonius Gimnázium, Pécs
1964–1969: Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE), Debrecen
1969: etnográfusi és magyar–történelem szakos középiskolai tanári diploma
1973: A ‘filozófia (folklór) doktora’, KLTE
1990: az MTA történettudományok kandidátusa
2002: az MTA doktora (néprajz)

Munkahelyek, beosztások

1969–1970: pécsi Janus Pannonius Múzeum, muzeológus
1970: szentendrei Ferenczy Múzeum, muzeológus
1971–1972: budapesti Néprajzi Múzeum, muzeológus
1972–2008: szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, tájegységfelelős kurátor, tudományos főtanácsos
2008–2009: budapesti Zsigmond Király Főiskola/Egyetem (ZSKF) Vallástudományi Szakirány
tudományos főtanácsosa és előadója, doktori iskola törzstagja
2010–2012 a ZSKF nyugdíjas előadója
2012-től nyugdíjas tudományos kutató és szakíró

Kutatási terület

Népművészet, népi építészet, lakáskultúra, bútortörténet, festett templomok, néphit, hiedelemmonda, egyház- és vallástörténet

Legfontosabb publikációk

Könyvek:

Ormánsági hiedelmek. MTA Folklór Archívum 15. (1983)
A parasztház története a Dél-Dunántúlon. Pécs, é. n. (1991) – monográfia
Az ágy és az alvás története. Pécs, 2002 – monográfia

A Dél-Dunántúl festett templomai c. könyvsorozat kötetei: Adorjás (2007), Rétfalu (2008), Kórós (2008), Patapoklosi (2009), Kovácshida (2010), Drávaiványi (2010), Szenna (2011), Drávaszög és Szlavónia (2012), Szigetvidék (2013), A Dél-Dunántúl hímes templomai (2014), Vajszló (2018)
A festett népi bútor. A dunai stíluskör és Komárom. Budapest, 2022
Díszágyak és bútorfestő központok a Duna mentén.
Budapest, 2022 – monográfia

További 6 önálló szerzői kötet és 142 magyar és idegen nyelvű tanulmány, 60 ismeretterjesztő cikk

Fejezetek és szócikkek a néprajztudomány, művelődéstörténet összefoglaló műveiben: Magyar Néprajz, Encyclopaedia of Hungarian Folk Culture, Magyar Művelődéstörténeti Lexikon.


Tudományos, köztestületi tagság

Magyar Néprajzi Társaság, 1970–
MTA köztestület, 1995–
MTA Néprajzi Bizottsága 2006–2011, 2024–
Bild- und Flurdenkmalforschung, Ausztria 1977–
Arbeitsgemeinschaft Flur- und Kleindenkmalforschung, Németország 1979–

International Folk Narrative Research Society, 1980–
Ormánsági Hagyományápóló Társaság, 2000–
Siklósi Várbaráti Kör tiszteleti tagja, 2007–
MMA. Népművészeti Tagozat, 2020–

Előadás, képzés

Történeti, tárgyi néprajzi és folklór témájú előadások itthon és Európában (ICOMOS és az iménti tudományos társaságok magyar és nemzetközi konferenciáin, egyéb tanácskozásokon, mintegy 220).

Egyetemi oktatás:

Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén: népi bútor, lakáskultúra, a történeti források kutatása, 2000–2003
Hungarológiai Intézet (Újvidék) magyarkanizsai nyári egyetemi kurzusain: népi építészet, 1980–1990-es évek
Zsigmond Király Egyetemen: néphit és vallási néprajz, 2008–2012

Népi iparművészeti képzés:

Kecskeméti éves konfereciákon és a Hagyományok Házában, utóbbiban zsűritagjaként is.
2005–máig

Muzeológiai munka, kiállítások

Műtárgygyűjtés: 7000+ db.

Állandó kiállítások:

Dél-Dunántúl tájegység (40 berendezett épület + 71 épített objektum), Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SZNM)
Milotai ház, Tiszabecsi csűr, Sonkádi istálló, SZNM
Tiszántúli református temető, Református kőkert, Görögkatolikus temető, Dél-dunántúli református temető, SZNM
Főbb időszaki tárlatok:
A temetők népművészete, Néprajzi Múzeum, Budapest 1979,
Hungarian Open Air Museums, Szentendre 1982, Budapest 1983, Cardiff, Wales 1984, Llangolen, Wales 1984, Ironbridge, Észak-Írország 1985
Kálvin hagyománya: Ormánsági enteriőr, Budapesti Történeti Múzeum, 2009

Szakfelügyelet

Szennai Néprajzi Gyűjtemény, Baranya, Somogy, Tolna megye tájházai, 1975–1978, 1985–1999.
Ormánsági templomfelújítások tudományos szakértője az Ős-Dráva projekt keretében, 2011–2017 .

Elismerés

„Szocialista Kultúráért” miniszteri kitüntetés, 1984
Nívó-díj, 2005
Károli Gáspár-díj, 2015
Györffy István emlékérem, 2016
Erdélyi Zsuzsanna-díj, 2020