Beszprémy Katalin

Sárváron születtem 1955. augusztus 6-án.
Édesanyámmal, aki a Népművészet Mestere volt, kicsi gyermekkorom óta jártam a Népművelési Intézet által szervezett hímző tanfolyamokra, országos pályázatok és a környéki szakkörök kiállításaira.

Közgazdasági egyetemen, szociológia szakon végeztem 1978-ban.
1974-ben kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának, a napjaink kézművességét mai napig meghatározó Nomád Nemzedéknek 1973 óta voltam tagja. B kategóriás díszítőművészeti szakkör vezetői engedélyt 1974-ben szereztem meg.

A Népművelési Intézet közművelődési kísérletei keretében egyetemi éveim alatt építőipari és textilipari munkásszállásokon vezettem szakköröket. Ebbéli tapasztalataimat írtam meg egyetemi szakdolgozatomban is.
Édesanyám volt a velemi alkotóház motorja, szervezője. Mellette részt vettem a Velemi Alkotóház építésében.

1983-tól voltam a TÉKA együttes táncházának háziasszonya, az első táncházas-kézműves táborok kitalálója, szervezője.
Szombathelyen a Megyei Művelődési Központban, majd a Városépítési Tudományos és Tervezőintézet Regionális Irodáján dolgoztam 1992-ig.
1992-óta dolgoztam a Magyar Művelődési Intézetben, illetve átszervezés után a Hagyományok Házában.

2000-ben végeztem el az ELTE kulturális menedzser szakát.
Munkám folyamán elsősorban a Hagyományok Háza, kézműves képzések szervezésével, a népi kézműves szakmáknak az OKJ-ba történő beemelésével, ezek szakmai tartalmával, szakértői munkával, a népi kézművességet érintő szakmai problémák gondozásával foglalkoztam, együttműködve a szakmák legkiválóbb oktató szakembereivel.

Büszkeségem, hogy míg más területen csökkent a szakképesítések száma, a Népi kézműves szakmák folyamatosan bővültek, utolsó alkalommal a kékfestő, papucskészítő, mézeskalács díszítő, szíjgyártó – nyerges szakmákkal.
Hagyományok Háza – beli szakmai tevékenységemen belül dolgoztattam ki a különféle kézműves mesterségek 30-60-120 órás, közművelődés területén akkreditált képzéseit, melynek következményeként az ország nagy részében újra indultak szakmai képzések, garantált szakmai tartalommal. Nagy eredményemnek tartom, hogy közös szakértői munkával, sikerült elkészíteni és elfogadtatni a művészeti alapiskolák népművészeti ág követelményét, így a népi kézművesség ebben a rendszerben már oktatható.

Munkám során országos pályázatok, kiállítások, konferenciák szervezésével, szakmai tanácsadással foglalkoztam. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 2004-óta, mióta a zsűrizés a Hagyományok Házába került, folyamatosan átalakítottuk és megújítottuk a népi iparművészeti zsűri szakmai követelményrendszerét, az újító, modern kategória elfogadtatásával, megfogalmazásával, törvényes megjelentetésével.

2004-ben a zsűri tevékenységgel a Hagyományok Háza megkapta a Magyar Népi
Iparművészeti Múzeummal tartozó feladatkört. Első komoly feladat a szétszóródott gyűjtemény egybeterelése, a megfelelő leltári rendszer kialakítása volt. Néhány év után tudtunk jobb raktári feltételeket megteremteni a Corvin tér pincéjénél, majd ezt követte a kiállító tér kialakítása, ezután a Nyitott Műhely koncepciójának megvalósítása. Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítóteremben számtalan egyéni alkotó és alkotó csoport tudott bemutatkozni az évek folyamán, a Nyitott Műhely tevékenysége során sok tehetséges alkotó találkozott, és készítettek olyan közös alkotásokat, melyek e nélkül nem jöhettek volna létre, és a gyűjteményt is sikerült bővíteni az elmúlt tíz év legkiválóbb alkotásaival.

2013-ban projektgazdája voltam a Mesterségem címere, A népi kézművesség stratégiája c. projektnek, mely a NAKVI megbízásából készült, mely széles szakmai összefogással készült el.

2015-ben Megújulás Operatív Program keretén belül a Hagyományőrzés az országosan kiemelt térségekben (TÁMOP-3.2.15-15) Innovatív technológiák a hagyományőrzésben és a hozzá kapcsolódó képzés és kutatás területén program szakmai projektfelelőse voltam a NAKVI megbízásából.

A Népművészeti Módszertani Műhelyt 2005. óta vezettem. 

Nyugdíjba 2020-ban mentem. Nyugdíjazásom után létrehoztam saját erőből a KÉZ-MŰ-HELY elnevezésű kézműves műhelyemet Bp. 12. Márvány u. 31. ahol kollégáimmal, barátaimmal több szakmai területen
tartunk kézműves foglalkozásokat. www.kez-mu-hely.hu

A Népművészeti Nemzeti Szalon főkurátora voltam 2018-ban.

A Nyiss ajtót a Barkóságra! – program keretében egy eltűnt hagyományos kultúra és elfelejtett népcsoport kultúrájának újra élesztésének voltam a szakmai programfelelőse.
Mindez a népi kézműves stratégia több elemének megvalósítását jelentette számomra a gyakorlatban. A feladat első sorban a barkó tárgyi hagyományok felgyűjtése, ennek alapján mai, használható, piaci értéket képviselő új termékek tervezése, és a mesterségek vissza tanítása a helyi lakosság számára volt a cél. A  népi mesterségeket oktató programban öt népi mesterség – hímzés, szövés, viseletvarrás, bútorfestés közül választhattak az érdeklődők.
A program ideje alatt, – de napjainkig folyamatosan – felfedeztük, gyűjtöttük a térségben még idős asszonyoknál, helyi gyűjteményekben fellelhető mintakincset. A képzés során a résztvevők megtanulták a helyi mintakincs felgyűjtésének módszertanát, újra alkalmazását, mely közösségfejlesztés és kulturális gazdaság fejlesztés, vidékfejlesztés feladatát egyben töltötte be. Az inasok egy-egy népi mesterséggel ismerkedtek meg, egy mesternél kezdetben öt inas tanult. Napjainkra egyesületi formában dolgoznak tovább, tagjai a Hagyományok Háza hazai hálózatának, munkájukat immár önállóan végzik, a felvidéki barkó területekkel együttműködve. Ebben a projektben hímzés, viseletvarrás oktató is voltam Illés Vandával.

A bútorfestés területén a szentsimoni templomi mennyezetkazetták mintakincsének feldolgozását, és a mesterség oktatást Ament Éva, a szövésoktatást Pintér Piroska vezette.

A barkó projekt kezdetben a Hagyományok Háza, majd egy év után az Élő Hagyomány Alapítvány mentorálásával zajlott. Ezt a programot próbáljuk meg egy EFOP program keretén belül Szigetvár térségében tovább fejleszteni, a bútorfestés, csuhé fonás, tutyikötés, vándorbot faragás és ácsolt láda készítés, faművesség területén.

Az Élő Hagyomány Alapítvány kurátoraként 2005 – óta folyamatosan családi táborokat szervezünk, mely táborokban a népzene – néptánc – kézművesség egyaránt fontos szerepet kap.

Publikációk

Szerkesztőként végzett munkák:

A Planétás kiadó Jelenlévő múlt sorozat kézműves kötetei,
Hagyományok Háza Hagyomány – mesterség sorozat: Népi játszóház, szöveggyűjtemény szerkesztése 2004.
Játék tér – játék tár, Bőrművesség, Fonás – kötés pödrés az OKJ népi játszóház vezetői valamint népi bőrműves, és gyékény, szalma, csuhé tárgykészítő szakmák oktatási segédanyaga CD, DVD Hagyományok Háza 2005.
dr. Illés Károlyné: Hímzés mintagyűjtemény Hagyományok Háza 2015.
Beszprémy Józsefné: Nyugat-dunántúli szabadrajzú hímzése Hagyományok Háza 2015.
Sevella Zsuzsa: Tudja Isten, kinek subát, kinek gubát – Játékgyűjtemény és foglalkoztató munkafüzet szűrhímzés és fafaragás motívumokkal Hagyományok Háza 2017.
Kalotaszegi hímzések Hagyományok Háza – 2019.

Lektorként végzett munkák:

Sándor Ildikó: A néprajz, és népművészet alapjai – Nemzeti Munkaügyi Hivatal 2014.

Tankönyv írás:

Laczkó Zsuzsával : A népi kézműves vállalkozás és a marketing alapjai
Lőrincz Etel társszerzővel: Vándorlegénységtől a Népművészet Mestere címig
Kiadó: Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal. Tankönyvvé lett nyilvánítva.

Szakértés

Az új szakképesítési rendszer Népi kézműves szakképesítés
Programkövetelményeinek, kerettanterveinek, vizsgakérdéseinek megfogalmazására kaptunk megbízást. E feladatban mint a szakértőket koordináló, valamint a Kézi és gépi hímző, valamint a Népi játék és kismesterségek oktatója szakmák szakértője vettem részt

Díjak, elismerések

Népművészet Ifjú Mestere 1974.
Király Zsiga díj 2004.
a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2010.
Magyar Vidékért Díj 2013.
MMA Elismerő Oklevél 2018.
Táncház Érem 2023.

2021. évtől az MMA Köztestületi tagja vagyok.

Galéria