Népi iparművész, Népművészet Mestere, Hímző és Viseletkészítő
Fedémesen, egy kis heves megyei palóc faluban 1952. május 8-án láttam meg a napvilágot.
A szülői ház, a zárt közösség egy életre meghatározta az életem. Nemcsak a család fontosságát, a munka szeretetét, de a palóc identitást is onnan hoztam magammal. Megtanultam hímezni, horgolni, elsajátítottam a szabás-varrást. A palóc viseletek kutatásával, a viseletek készítésével 1982-ben kezdtem el foglalkozni. A hagyományok ápolása, őrzése iránti elköteleződésemet, az igen erős hovatartozás érzése befolyásolta.
A palóc népművészet az ihlető forrása annak a frissességnek és letisztultságnak, amely 41 éve jellemzi a munkásságom. A palóc örökségből táplálkozó alkotások az egyszerűség jegyében születtek, magukban foglalva az érzések egyensúlyát, a motívumkincs és színvilág harmóniáját.
1984-ben létrehoztam a Palócviselet márkanevet. Célom a palóc viseletekből táplálkozó, letisztult és egyéni öltözetek készítése, így kollekcióiban – melyekre az aprólékosság és a harmónia a jellemző – találkozik a régi és új.
Mottó:
Ahogy a hímzések szálai összefonódnak, úgy karol egymásba a múlt és a jelen, a tradíció és a megújulás.
Mindig hű maradtam a szülőföldhöz és ragaszkodtam a gyökereimhez, értéket teremtettem a jelenben, mert tudom, hogy jövőnk csak a múltunk megtartásával lehetséges. A hagyománytisztelet, a hagyomány megtartása fontos számomra, hiszen az identitásunk alapja, megtartó erő, mely összeköt bennünket. Pályám során fontosnak tartottam a hagyományos tradicionális viseletek mellett olyan öltözetek, viseletek készítését, melyek napjainkban is viselhetők. Ruha kollekcióim egyediek, amelyeken találkozik a hagyomány és az új, felismerhetők a palóc jegyek, a jellegzetes szín és formavilág.
Munkáim és munkásságom számtalan kitüntetéssel és díjjal ismerték el: 1986-ban a Népművészet Ifjú Mestere, 1987-ben Népi Iparművész cím, 2006-ban a Népművészet Mestere Cím kitüntetésben részesültem. Ezen kívül Gránátalma díj, Pro Renovanda Hungariae díj, Mesterremek díj, Hungarikum díj, Zilachy díj, Király Zsiga díj, Csokonai Vitéz Mihály alkotó díjjal is elismertek. 2024-ben Magyar Érdemrend Lovagkereszt állami kitüntetésben részesültem. 2024. október 26-án Heves Vármegyei Prima díjban részesültem, Magyar népművészet és közművelődés kategóriában.
Büszkeséggel tölt el, hogy Eger városa, ahol élek 2000-ben Nívó díjjal, 2020-ban Gárdonyi Géza díjjal tüntetett ki, 2022-ben a VII. Palóc Világtalálkozón pedig Szeder Fábián Életmű díjjal ismerték el munkásságom. 2015-ben a Világörökségi Hollókő részére készített viseleteim elnyerték a Hollókői Védjegy címet és meghívást kaptam a Műcsarnokban 2023-ban megrendezett LélekFormák című kiállításra.
Alkotói munkám mellett mindig fontosnak éreztem a szervezői, közösségteremtői munkát is. 2005 és 2017 között a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke, 2005-2023 között pedig az Országos Ruha- és Viselet Szakmai Bizottságának Elnöke voltam. 2001-ben indítottuk útjára a “Viseletek Régen és Ma” Országos konferenciát Egerben, melynek azóta is szakmai vezetője, és háziasszonya vagyok. 2000-2013 között oktatója és vezetője lehettem az Országos Csipke- és Viseleti Alkotótábornak. 2011 óta vagyok a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testületi tagja. 2014-ben Palócviseleteim bekerültek az egri Település Értéktárba.
2023 óta a Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti tagozat köztestületi
tagjainak közgyűlési képviselője vagyok.
2022-ben Fedémesen a szülői házban megnyitotta kapuit a Palóc Viseletek Háza. Célom egy olyan kiállítótér létrehozása volt, amely a palóc kultúrát közelebb hozza a látogatókhoz. A ház megnyitása óta jelenleg a negyedik kiállításnak ad helyet a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának köszönhetően.
Minden kiállítás számadás is volt egyben. Szülőfalumba helybe vinni a palóc kultúrát, abból az eltökéltségből, hogy felhívjam a figyelmet Palócföldre: ismerjék meg annak szépségét, a kultúra gazdagságát és érezzék az ott élő emberek szeretetét.
Számomra fontos a palóc identitás, a hagyomány tisztelete, valamint megmutatni azt a tájat, azt a kis közösséget, aminek köszönhetem, hogy hímző és viseletkészítővé válhattam, azzá, amivé válnom kellett.
